Közösségi médiáról azoknak, akiknek a közösségi média púp a hátán

Nem szeretem a konzervmegoldásokat, akkor se, ha valaminek éppen divatja van. Ha valakivel marketingről beszélgetünk, mindig mondom, nézzük meg, hogy szükségünk van-e az adott csatornára, mielőtt értékes időt meg energiát szánunk arra, hogy tartalommal töltsük fel.

Van egy ismerősöm, aki kb. évente szóba hozza, hogy nagyon szeretne weboldalt, amire én mindig visszakérdezek, hogy van-e hely a határidőnaplójában új klienseknek. Mert tényleg jó érzés felmenni a netre és gyönyörködni a saját honlapunkban, de ha nincs rá szükség, akkor kár érte pénzt kiadni – és stresszelni egy csomót az elkészítésével/ fenntartásával. Ha valakinek nincs szabad kapacitása, annak – szerintem – felesleges reklámra költenie.

Gyakran előfordul, hogy valaki csak azért hoz létre céges oldalt a Facebookon vagy az Instagramon, mert azt gondolja (mondták neki), hogy az kell. Hogy mindenhol jelen kell lenni, mert az javítja a honlapja Google helyezését. Az az igazság, hogy erről én semmit nem tudok (hogy a kapcsolódó social media accountok puszta léte elegendő volna…?), de amiben egészen biztos vagyok, az az, hogy a közösségi média nem webshop.

Egyszerűen nem elég a termékeket befotózni, és feltölteni az aktuális akciókat. A közösségi média használók élményt keresnek.

És ehhez értékes tartalmak kellenek. Nem tudok semmit a virtuális moirákként működő algoritmusokról (és ha tudnék se hinném el/ másnapra megváltoznának), de ami a felhasználókat illeti, ők elég magabiztosan szűrnek. A gyenge minőséget egy pillanat alatt kirostálják.

Najó, de az én célközönségem nem a végfelhasználó, hanem más cégek. B2B-ben nincs Insta?

De, van, csak kicsit jobban át kell gondolni a stratégiát. Nem az egyes termékeket, hanem a márkát kell definiálni. Olyan értékeket kell megfogalmazni, amelyek vonzóak lesznek a célközönség számára: például a frissen végzett, fiatal szakemberek, vagy éppen az eggyel idősebb, már döntéshozó pozícióban lévő korosztály számára. Az a cél, hogy amikor beszerzésre kerül a sor, ismert legyen számukra a cég, ráadásul hiteles piaci szereplőként… Ezt az üzenetet azonban nem lehet csak termékek bemutatásával átadni. (És az is biztos, hogy nem elég csak az online térben tenni érte, de erről később.)

…szóval mit posztoljak?

Bátran lehet posztolni a végfelhasználók számára értékes tartalmat – mert ez növelni fogja az organikus elérést. Korábban írtam már erről a cukrászat és a marcipánbevonat kapcsán. Ez működik akkor is, ha pl. vendéglátóipari ellátóként csak nagyker vevőink vannak; nyugodtan írhatunk blogposztot a tökéletes habcsókról – releváns tartalom, értékes oldalletöltéseket hozhat, és még az is lehet, hogy valamelyik partner is örülni fog neki. Mitől lehetnénk hitelesebbek, amikor eladunk egy terméket, ha nem attól, hogy pontosan ismerjük a problémát, amelyre megoldást fog nyújtani?

Aztán lehet posztolni életképeket a mindennapokról (employer branding). Az Instagramon különösen fontos a látvány: ha van egy érdekes géped, egy designos irodád, bármid, ami 1) szép, 2) az átlag felhasználó számára is érdekes lehet (talán éppen azért, mert normális körülmények között soha nem látna működés közben egy csellentyűs csappantyúcskát) – ne habozz, fényképezd le, vagy készíts róla rövid videót.
Vagy hosszút, az majd mehet a YouTube-ra.
Ugyanezzel a céllal lehet megosztani vállalkozásvezetéssel kapcsolatos tartalmakat – így készülünk egy tárgyalásra, így néz ki egy ajánlatadás vagy éppen egy panaszkezelés. Miért ne mutatnánk meg, hogy milyen rátermettek vagyunk vállalkozóként?

És persze, érdemes megosztani mások tartalmait is – nemcsak tolni a saját contentünket, hanem valóban részt venni a közösség életében. Bátran lehet örülni mások sikereinek, felerősíteni egy-egy fontos/ érdekes akció hírét. Az mindig jól néz ki, ha nemcsak a saját pecsenyénket sütögetjük.

Kép: Adam Jang

Összegezve

A közösségi médiában az interakciókból egyértelműen meg lehet állapítani, hogy jó úton járunk-e, vagy sem. Ha a posztjainkat lájkolják, kommentelnek rá, megosztják: minden rendben. Ha nem, akkor nem biztos, hogy a felhasználókban van a hiba. Ugyanakkor ezek az interakciók nem titkosak – nyugodtan át lehet böngészni a versenytárs profilját: hogy mit posztol, és annak mekkora a népszerűsége. Lopni, másolni, inspirálódni – ér.

A közösségi médiát nem úgy kell elképzelni, mint egy klasszik hirdetési felületet, sokkal inkább a PR-hoz áll közel. A tartalmaknak önmagukban is érdekesnek kell lenniük, ez fogja vonzani a felhasználókat (B2C és B2B is!), ez fogja növelni a márkaismertséget. Ugyanakkor éppen ettől nagyon izgalmas és szerethető a közösségi média marketing. Itt végre el lehet mesélni a márkánk történetét 🙂

És ebben persze én is szívesen segítek!

Kiemelt kép: Rodion Kutsaev

Közzétéve: BoglarkaM

Közgazdászként a fenntarthatóság marketing vonatkozásairól írtam a szakdolgozatomat. Azokban a hetekben jöttem rá, hogy azonkívül, hogy nagyon fontos számomra ez a kérdés - fenntarthatóság a természet, a közgazdaság (és ezen belül a társadalom) szempontjából - sok mindent tudok is a témáról, hiszen folyton elolvasom, megnézem, keresem ezeket a tartalmakat. Ezzel a bloggal az információk rendszerezése a célom, és annak bemutatása, hogy ma Magyarországon hogyan valósítható meg a fenntarthatóság. A mindennapokban, az üzleti életben, a társadalmi kérdések esetén.

One thought on “Közösségi médiáról azoknak, akiknek a közösségi média púp a hátán

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: