Miért mondom mindig, hogy a közösségi média nem webshop?

Amikor magánszemélyként használjuk a közösségi médiát, viszonylag egyszerű dolgunk van. Azt kell csak eldöntenünk, milyen képet akarunk mutatni magunkról, s aztán ennek megfelelően kell posztolnunk. Szinte mindenki azt osztja meg, amire büszke – a jól sikerült sütit, a kockás hasizmot, a tengerparti nyaralást, az anyák napi rajzot, a gyönyörű karácsonyfát (“gyorsan, mielőtt a macska közbelép”). Ezek a tartalmak ugyanúgy tükrözik az értékrendünket, ahogyan egy-egy átvett tartalom: a gazdikereső kutyusoktól kedvenc celebünk vicces (vagy éppen megmondós…) posztjáig.


Saját belső szűrőnk szinte észrevétlenül működik, a másodperc töredéke alatt el tudjuk valamiről dönteni, hogy tudunk-e vele azonosulni, és vállaljuk-e a véleményünket az adott felület nyilvánossága előtt.

Na és a vállalkozások?

Cégként már nem ennyire egyértelmű a dolog, akkor sem, ha abból próbálunk kiindulni, hogy “ha a cég egy személy volna, mit posztolna?”. Nagyon gyakori, hogy egy-egy vállalkozás kizárólag a termékeivel azonosítja magát – ekkor jelenik meg a webshop effektus.

Ha csak a termékeink fotóit posztoljuk, azzal információt adunk azoknak, akik már ismerik az adott terméket, és azt is tudják, hogy nálunk elérhető. Ez soha nem baj, de potenciális vásárlók nagy csoportját nem szólítottuk meg: azokat, akik nem tudják, hogy a termék létezik és/vagy minket kell keresniük, ha meg akarják vásárolni.

Nézzünk egy példát: női ruha butik!

A termék nem egyedi, abban az értelemben, hogy női ruhát rengeteg különböző változatban lehet kapni. Ami megkülönbözteti a különböző márkák/ boltok kínálatát, az a célközönség. Női ruhát hordanak fiatal és idősebb nők, soványak, teltek, alacsonyak, magasak, trendkövetők, konzervatívak. S akkor még a különböző alkalmakról és szándékokról nem is beszéltünk: elegáns akarok lenni, hódítani akarok, “nekem mindegy csak vasalni ne kelljen”… Ahhoz, hogy a megfelelő vevő tudjon rólunk, meg kell őt szólítanunk.

És hogyan lehet valakit megszólítani, hogyan lehet a jövendőbeli vevőnk figyelmét felkelteni a közösségi médiában? Jó, ha van néhány hirdetésünk, ez vitathatatlan, de a közösségi médiát nem elsősorban azért használják az emberek, hogy vásároljanak. Hanem azért, mert élményeket keresnek. És ez jó hír!

Ez azért jó hír, mert nincs két egyforma vállalkozás. Egy kisvállalkozás esetében különösen erősen érvényesül a benne dolgozó(k) személyisége. És ez versenyelőny. Mert a vevő is ember. A mi potenciális vevőnk pedig valószínűleg hasonlít hozzánk.

Olyan vagy, mint én, tehát érted a problémámat

Fontos, hogy a vevőink nem csak vásárolnak – hanem mindenféle dolgot csinálnak, élik az életüket, s közben különböző hatások érik őket. És ha ezekre a hatásokra reflektál a márka, azzal azt a benyomást kelti, hogy megérti a vásárlóját. “Én nem egy futózoknit adok el neked, hanem annak az egy órának a kényelmét, amikor csak magadra hangolódva szeled a kilómétereket, és aztán feltöltődve, egészségesen térsz vissza a szeretteidhez. És nézd csak, a többi vevőm is olyan, mint te. Beszélgessetek bátran. Csatlakozz a közösséghez, mert itt jól fogod érezni magad…!”
És azzal a vevő elköteleződött.

Összefoglalva

Ha nagy a “zaj”, sok a hasonló terméket kínáló vállalkozás, egy kép, vagy egy terméket bemutató poszt nem elegendő ahhoz, hogy megszólítsuk a vevőt. Azzal viszont, ha megjelenítjük a márkánk személyiségét – amely bizonyos esetekben lehet a saját személyiségünk – megkülönböztetjük magunkat. Leszünk valamilyenek, és ez a valamilyenség óriási kommunikációs érték.

Kivétel erősíti a szabályt

Abban az esetben, ha a termékünk egyedi, nagyon is ajánlott termékközpontú tartalommal megtölteni az oldalunkat. Ekkor a cél az edukáció: bemutatni, miért van szüksége a vevőnek a termékünkre, miben más ez a termék azokhoz képest, amelyek eddig ugyanazt a szükségletét elégítették ki, miért lesz a mi termékünktől boldog(abb).
Természetesen itt is fontos, hogy tisztában legyünk a célcsoportunkkal, s ennek megfelelően fogalmazzuk meg az üzeneteinket.

Szívesen segítek benne!

Utóirat, de most már tényleg befejezem

Korábban is érintettem már a B2B marketing és a közösségi média kapcsolatát – a fenti alapelvek ugyanúgy érvényesek akkor is, ha a célcsoportunk nem a végfelhasználó. Egyszerűen azért, mert a vásárlási döntést nem egy cég, hanem egy ember hozza meg.
Az én tapasztalatom szerint, azok a cégek, akik B2B vonalon kimerészkednek a közösségi média vizeire, általában kicsit formálisabban kommunikálnak. Ezzel kapcsolatban érdemes emlékezni arra a frappáns metaforára, amely szerint az egyik kedvelt közösségi média felületet, a Twittert, tengerparti bárként kell elképzelni: az emberek fürdőruhában meg flip-flop papucsban szürcsölgetik a koktéljukat, kicsit le van égve a válluk meg arcuk, de amúgy nagyon jól vannak.
Ebbe a közegbe öltönyben-nyakkendőben belépni elég nevetséges.

Illusztráció: Oliver Dumoulin

Közzétéve: BoglarkaM

Közgazdászként a fenntarthatóság marketing vonatkozásairól írtam a szakdolgozatomat. Azokban a hetekben jöttem rá, hogy azonkívül, hogy nagyon fontos számomra ez a kérdés - fenntarthatóság a természet, a közgazdaság (és ezen belül a társadalom) szempontjából - sok mindent tudok is a témáról, hiszen folyton elolvasom, megnézem, keresem ezeket a tartalmakat. Ezzel a bloggal az információk rendszerezése a célom, és annak bemutatása, hogy ma Magyarországon hogyan valósítható meg a fenntarthatóság. A mindennapokban, az üzleti életben, a társadalmi kérdések esetén.

One thought on “Miért mondom mindig, hogy a közösségi média nem webshop?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: