Dolgok, amikkel nem akarok pénzt keresni

Évekkel ezelőtt, egy amerikai női-karrier portálon olvastam róla, hogy az Y-generációsoknak nem hobbijaik, hanem mellékállásaik vannak. A jelenségre többféle magyarázat is elképzelhető: egyetlen fizetésből szinte a világ egyetlen nagyvárosában sem lehet megélni, a nagyvállalati munka- és feladatkörök nem adnak lehetőséget az egyéni tehetségek kibontakozására, vagy valaki eleve vállalkozónak készül, de ennek az alapjait még alkalmazottként dolgozva teremti meg.

Olvastam akkoriban egy fiatal magyar vállalkozó vallomását is arról, hogy üzletet csinált a hobbijából, és megbánta, mert pont az az öröme veszett el, amit a tét nélküli tevékenység adott.

Miért kellenek hobbik?

Azt hiszem, ez lelki alkat kérdése is. Én versengő vagyok, s ezért tudatosan keresem azokat a lehetőségeket, ahol van tanulási és fejlődési lehetőség, de nincs verseny. Szerintem ez a hobbi egyik lényege – minél jobbá válni valamiben, aminek semmi más célja nincs, mint hogy örömet adjon. A másik lényege pedig az, hogy ha nem fejlődünk benne, és teljesen rosszul csináljuk, viszont örömet ad, akkor is oké.

Vállalkozó vs. hobbi

Megint csak saját magamból kiindulva, vállalkozóként tudatosan törekszem rá, hogy ne tekintsek mindenre üzleti lehetőségként. Egyrészt azért, mert még ha képes lennék rá, sem lenne semmi értelme 4-5 üzleti projektet egyszerre felépítenem és működtetnem. Másrészt nagyon fontos, hogy merjek belevágni dolgokba, merjem megvalósítani az ötleteimet – és a sikerességemet saját, szubjektív mutatókkal mérjem. Például azzal, hogy a munkám ad-e értéket azoknak, akiket elér. A mostani időszakban azt tekintem értéknek, ha tudok valami érdekesebbet csinálni, mint a korlátozásokkal, aggodalmakkal, feszültségekkel teli mindennapok.

Könyvek, kigyók és dizájn

2020-at az egyik nagy álmom valóra váltásával indítottam, összehívtam egy könyvklubot. Ami azóta is működik, havonta egyszer adott téma mentén beszélgetünk könyvekről – meg minden másról is persze, ami eszünkbe jut. Amikor lehetett, egy kávézóban találkoztunk, mostanában online kapcsolódunk össze.
Ha ez egy üzleti vállalkozás lenne, kialakítanék egy csomó együttműködést – könyvkiadókkal, és életmód brandekkel, mert az olvasás valójában egy életstílus. Valószínűleg lenne egy podcastunk is.
De az az igazság, hogy semmi más célom nincs ezzel a projekttel, mint az, hogy könyvekről beszélgethessek a barátaimmal – és közben figyeljem, amint észrevétlenül ők is összebarátkoznak egymással.

Idén év elején pedig egy régi projektemet elevenítettem fel. Még főiskolásként rendszeresen rajzoltam egy képnovellát, egy kígyóról és a kutyájáról. Ahogy dolgozni kezdtem, még hébe-hóba készítettem egy-egy epizódot, de aztán elsikkadt a dolog. Persze sokszor eszembe jutott, hogy folytatni kéne, és valójában nem vagyok benne biztos, hogy min múlott, de végül most január végén tudtam újra felvenni a fonalat.
Alkotóként nekem ez egy baromi érdekes kreatív folyamat, hetente kitalálni valamit és megrajzolni. Ha ez egy üzleti vállalkozás lenne, biztosan lenne legalább egy (de inkább több) kreatív csapattársam, akivel a sztorin dolgoznánk. Lennének megvásárolható termékek, fizikai és digitális is, meg persze nagyon erős social media jelenlét. Instagram matricák. Szerintem a Byron&Wifiből hiánypótló üzleti vállalkozás lehetne – nagyon jól össze lehetne hozni a kedvenc témámmal, a fenntartható társadalommal is.
De ebben a pillanatban nem ez a célom. Most azért csinálom, hogy 1) értelmesen és tartalmasan töltsem el az időmet, amíg az ügyfeleim újra tudnak megbízásokat adni/ egymásra találunk az álom (rész)melómmal, 2) szórakoztassam azokat, akik követik az oldalt, és megszerették a karaktereket.

A harmadik dolog, amihez nagyon komolyan állok most hozzá, mégsem akarom vállalkozássá fejleszteni, a design hírlevelem. Februárban indítottam, eddig két száma jelent meg, úgyhogy még igencsak zsenge projektről van szó… de nekem nagyon kedves, és már kaptam visszajelzést arról, hogy aki feliratkozott, annak értéket ad. És ez volt a cél.
A Dizájn, szubjektíven egy havi hírlevél. Egy válogatás, olyan dolgokról, amit mi, emberek hoztunk létre, és szép, lenyűgöző, megold valamilyen problémát, vagy felébreszt valamilyen érzelmet. Városok (városrészek), épületek, tárgyak, csomagolás, digitális alkotások – a design szerencsére egy nagyon tág kategória, az emberi képzelet határtalan, az elképzeléseink megvalósításához rendelkezésre álló technológia pedig egyre fejlődik. Ez olyasmi, amivel én nem tudok betelni, és azért kellett létrehoznom egy outletet, hogy legyen hol megosztanom a felfedezéseimet. Ha ez egy üzleti vállalkozás lenne, persze saját weboldallal kezdtem volna, legalább egy bloggal. Lehetne mellette egy webshop is, és talán egy előfizetéses design/életmód box (ezt mondjuk digitálisan és meg lehetne csinálni, kütyühátterekkel, appokkal, stb.).
De ebben a pillanatban ez a projekt számomra csak a design szeretetének megosztásáról szól. És erre most egy havi hírlevél számomra a legjobb eszköz. Nem szeretnék vele naponta foglalkozni, és szükségem van arra az egy hónapra, hogy a kavargó ötleteim közül a legjobbakat válogathassam ki. Ez most így tökéletes nekem. És őrületesen jó érzés, hogy másnak legalább akkora örömet okoz megkapni a hírlevelet, mint nekem az elkészítése.

Összefoglalva

Van az a mondás, hogy akinek kalapácsa van, mindent szögnek néz. Én azonban vállalkozóként nem szeretnék csak üzleti lehetőségekben gondolkodni. Teli vagyok kreatív ötletekkel, és viszonylag könnyen vágok bele a megvalósításukba, de szükségem van arra is, hogy egy-egy projekt csak önmagában legyen értékes. Ne az legyen a siker mérőszáma, hogy mennyi pénzem lesz belőle a végén. Hanem az, hogy értelmesen és tartalmasan töltöttem az időmet, amíg létrehoztam, és értéket adok vele másoknak.

Galériaképek forrása:
News of the Wooled
Moonstruck Knits
The Providence Cotton Mill

Spinning chandelier
Wood City
Párizs és London poszter

Közzétéve: BoglarkaM

Közgazdászként a fenntarthatóság marketing vonatkozásairól írtam a szakdolgozatomat. Azokban a hetekben jöttem rá, hogy azonkívül, hogy nagyon fontos számomra ez a kérdés - fenntarthatóság a természet, a közgazdaság (és ezen belül a társadalom) szempontjából - sok mindent tudok is a témáról, hiszen folyton elolvasom, megnézem, keresem ezeket a tartalmakat. Ezzel a bloggal az információk rendszerezése a célom, és annak bemutatása, hogy ma Magyarországon hogyan valósítható meg a fenntarthatóság. A mindennapokban, az üzleti életben, a társadalmi kérdések esetén.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: